- Jó reggelt álomszuszék! - jött be a szobámba Jenna, az egyetlen nővér, akit el tudtam viselni ezen a helyen
- Köszönöm, és viszont. - válaszoltam két ásítás között.
- Szereted Justin Biebert? - kérdezte, miközben leült az ágyam mellett álló székre.
- Öhm... igen. Miért? - nem értettem ezt a hirtelen jövő érdeklődést.
- Mert egy hónap múlva itt fogja leforgatni az egyik számát.
Ha nem lettem volna gépekhez kötözve, akkor nyilván sikítozva ugrálnék most örömömben. De ez teljességgel lehetetlen volt a jelenlegi helyzetemben.
- Úristen, nem hiszem el! - sikoltoztam, miközben a számra tapasztottam a kezeimet.
- Egyből rád gondoltam mikor a főorvos úr közölte velünk a hírt. - vigyorgott most már ő is.
~§Két héttel később§~
Most sikerülni fog - gondoltam magamban miközben megpróbáltam felállni az ágyamról. Pont tegnap kapcsoltak le a gépekről, így most már - ugyan fájdalmak árán, de - mozogni is tudtam. Már elég rendesen hívott a természet, de csak most vettem erőt magamon, hogy nekiinduljak és megkíséreljem az egyedül elmenést a WC-hez. Már kiértem a folyosóra, lassan de biztosan haladtam. Mindenbe, ami a kezembe akadt belekapaszkodtam, hogy ne essek el. De sajnos megtörtént az, amitől a legjobban féltem. Mivel zokniban voltam eléggé csúszott a hideg kőpadló. Szóval egy hirtelen, elkapkodott lépés és... puff! Máris a földön végeztem. Odaszaladt hozzám Jenna, aki épp a közelemben foglalatoskodott valamilyen papírmunkával.
- Jajj Annie, mért nem szóltál? Szívesen odamentem volna neked segíteni! - sajnálkozott Jenna, miközben lassan felemelte tehetetlen testemet.
- Gondoltam, lehet egyedül is elboldogulok. De úgy látszik ez nem pont úgy volt ahogy elképzeltem...
- Hát nem éppen....
Elvezetett a WC-ig, ahol én fájdalmasan elvégeztem a dolgom, majd visszasegített a szobámig. Újra megvizsgáltak, majd miután meglett a vizsgálat eredménye, így szólt az orvos:
- Hát Annie... szépen javultál, de a mai mutatványod nagyon visszavett az állapotodból. Lehet, hogy plusz egy hónap, mert az egyik bokád ugye gipszben van, és megütötted a farcsontodat is, ami egyébként még gyengélkedik, szóval szerintem nem mondok újat azzal, hogy valószínűleg többet fogsz itt maradni köztünk.
Ez a hír elég rendesen letört... Hisz anyával nem tudom mikor találkozhatok legközelebb, apa meg leginkább anyával. Claire meg... A sírás kerülgetett mikor ebbe belegondoltam, hogy többet nem puszilhatom meg, nem foghatom meg a kezét, nem ölelhetem meg, nem tudok vele összebújni éjszakánként mikor anya és apa veszekednek, vagy csak egyszerűen nagyon nagy vihar van. Nem fogom többet hallani a hangját, érezni hajának azt a sajátos illatát, amit egy gyümölcsös gyereksampon kölcsönzött neki és amibe belekeveredik Claire egyedi illata, ami csak neki van, mely másnak nem adatott meg. Egy szó mint száz... többet nem láthatom, nem érezhetem közelségét és semmit ami vele kapcsolatos. Mert a sors elrabolta tőlem. Lehet, hogy gyakran előfordult az, hogy konfliktus alakult ki közöttünk, de akkor is egyike volt azoknak az embereknek, akikért az életemet is feláldoztam volna. Az ÉLETEMET! Mert testvér csak egy van(esetleg akiknek több is megadatott, arra is ugyanez vonatkozik), ha elhanyagolod vele a kapcsolatot, az egy idő után megszakad. És ha hirtelen felhív a rendőrség, hogy az Ön rokona-e XY, mert tragikusan meghalt, és a testvéred nevét hallod... az egy felülmúlhatatlan érzés, persze a negatív értelemben. Mert ha egyszer elveszted, akkor soha többet nem veheted fel vele újra a kapcsolatot. Ezért kell vele törődni, szeretni és foglalkozni. Mert ha egyszer vége, akkor azt nem kezdheted elölről. GAME OVER! Szóval becsüld meg a testvéredet, mert nem mindenkinek adatott meg!
Üveges tekintettel meredtem magam elé, miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. A szám sarka hirtelen megremegett, és hirtelen kicsordult egy könnycsepp a szememből. Aztán egyre több társa követte az elszánt könnycseppet.Gyötört a bűntudat, amiért azon az éjszakán nem bírtam meghallgatni, s ezért heves vitába szálltam édesanyámmal. Az éjszaka még annyit se aludtam, mint amennyit múlt éjjel. Végigsírtam az éjszakát, hisz egész végig kínzott az a maró érzés amitől délután óta szenvedtem.
sorry hogy mostanában csak ilyen szomorúak a részek de majd később lesz boldogabb :D és komikaat!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése