~§ Egy hónap múlva §~
Szóval... igen. A 2 hónapból már eltelt egy hónap. Éppen ma jutott eszembe, hogy még nem is mondta Jenna, hogy mikor jön JB. Gondolom meglepetés akart lenni. A gipszet már levették a lábamról, nagy örömömre. A hátsóm még mindig eléggé fájt, így csak lassan közlekedtem. Jenna már jó hamar felkeltett, majd kiválasztotta a legszebb benti ruhámat, és egyesével rám adogatta. Nem értettem, hogy mire megy ki ez az egész, így hát csak engedelmeskedtem. Reggeli után elbattyogtam a mosdóig és fogat mostam, rendbe szedtem magam. Egy idő után már annyira evett a kíváncsiság, hogy rákérdeztem:
- Jenna! Mi ez a nagy felhajtás?
- Ma jön ide Justin Bieber, és szeretném, hogy ha ide is bejön akkor magadhoz képest jó állapotban lásson. És, hogy érdeklődjön utánad. - az utolsó mondatot csak halkan mondta, de én így is meghallottam. Mikor látta, hogy hogy nézek rá felkuncogott.
- Jajj... már kezdek úg tekinteni rád, mint egy pótanyuka és egy barátnő keverékre. - nevettem el magam.
- Hát ez esetben, gyere ide! - mondta, majd széttárta karját, és megölelt. Ekkor valaki halkan kopogott az ajtón.
- Sajnálom, ha megzavartam valamit. - szólt a kedvenc ápolóm mögül egy fiúhang. Mindketten odanéztünk. És Ő állt az ajtóban. A számhoz kaptam a kezem, hogy tompítsam a sikításom hangosságát. Közelebb jött hozzám, mondhatni álmaim pasija, mire a szemeimből kicsordult egy könnycsepp. Egyszerűen nem bírtam, legalábbis nem mertem elhinni, hogy Justin Bieber, a híres-nevezetes tinisztár épp most törli le mosolyogva az arcomról azt a könnycseppet, ami abban a pillanatban folyik le arcomon.
- Ne sírj!- szólt hozzám gyönyörű hangján, mely zene füleimnek. Csak csodálattal bámultam rá, s ő is tanulmányozta arcomat.
- Azt hiszem én most megyek egy másik beteghez. - törte meg a csendet Jenna, majd kiment.
- Justin vagyok. - mondta Juss, pár pillanattal később.
- Én meg Annie.
- Hogy kerültél ide?
- Autóbalesetet szenvedtem. - mikor megláttam Justin rosszalló pillantását folytattam. - A családommal. Anyukám vezetett, és valami kis semmiségen nagyon összevesztünk. Apukám épp aludt, de a nagy hangzavarra csapkodva felriadt. Megrántotta anyum kezét, és hát.. beleestünk egy árokba.
- Te jó ég. Ugye nem esett komolyabb baja a családodnak? - kérdezősködött tovább csodálkozva és picit félve válaszomtól.
- Hát nekem eltört a farcsontom, ezért kerültem ide. Anyukámnak a feje tört be, apukám viszonylag épségben megúszta, és a húgom, Claire... - fájt kimondani a nevét, de folytattam. - ő meghalt.
- Úristen. Részvétem. - mondta megszeppenve, míg nekem könnyek szúrták a szememet. Nem bírtam ellenállni, a könnycseppek elszabadultak és záporesőként hullottak alá. Hirtelen Justin karjaiban találtam magam. Jó volt érezni közelségét és, hogy mennyire együtt tud érezni az emberekkel. Pár pillanat múlva egy ismeretlen hang szakította meg e meghitt pillanatot. Az ismeretlen elhívta Justint, mert beállították a kamerákat és már elkezdenének forgatni.
- Várj! - szóltam Juss után. - Még egy kérdés! - Justin megfordult és érdeklődően felhúzta a szemöldökét.
- Melyik számból lesz a klip?
- A Pray-ből, és neked ajánlom! - mondta mosolyogva, majd sarkon fordult és kiment a kórtermemből.
A Pray-ből, és neked ajánlom. És neked ajánlom, és neked ajánlom... Egyfolytában csak szavai jártak a fejemben. Nekem ajánlaná az egyik klipjét? Vagy mindenkinek, aki ebben a kórházban van, ezt mondja? Vagy csak annyira megrendítette a sorsom, hogy csak nekem ajánlja?
bocsi hogy most csak ilyen rövid lett :S komikaat!: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése